Ebben az esettanulmányban korántsem a felderítés módszereire szeretnénk rávilágítani az Antikorrupció csapatával. Fontosabbnak tartjuk felhívni a figyelmet az eset pszichés és szociológiai hátterére és az érintettek motivációira. Természetesen a személyiségi jogokat tiszteletben tartva, többek között a neveket, helyszíneket és időpontokat is megváltoztattuk.
Hogy megértsük a kezdetben vesztegetésnek tűnő ügyet, egészen 1982-ig kell visszaugrani az időben, egy nagyvárosi középiskola gépészeti osztályáig. Ekkor találkozott egymással először Varga Zsombor és Újvári Tamás.
Varga Zsombor a hatodik, legkisebb gyermek volt a családban. Beteges gyermekként az egész család óvta, burokban nevelkedett. Fiatalkorát kisebb lopások és agresszív viselkedéséből fakadó verekedések kísérték végig, ami személyiségének fejlődésével a későbbiekben lényegesen árnyaltabbá vált, de viselkedésének egyik kardinális részét képezi.
Újvári Tamás az előző rendszerben öccsével kommunistaellenes hangulatú családban nevelkedett. A gyermekkori csínytevések között szerepelt a gyújtogatás, de nem állt tőle távol a macskák kínzása sem. A történet két főszereplőjének fiatalkori viselkedése alapvetően előrevetítette a harminc évvel későbbi eseményeket.
Középiskolában Újvári és Varga először padtársak, majd barátok lettek, majd öt éve elteltével felsőoktatási tanulmányaikat azonos egyetemen, de másik karon folytatták. Mindketten mérnökként diplomáztak.
Ezután kapcsolatuk látszólag megszakadt. Újvári kisebb vállalkozásoknál dolgozott, míg 1998-ban elhelyezkedett P. Kft-nél, mely egy külföldi multinacionális cég leányvállalata napjainkig.
Varga ezzel szemben a saját útját járva meglovagolta a privatizációt és fémhulladék kereskedelemmel kezdett foglalkozni. Fiatalkori énjét igazolva, előszeretettel mesélt azokról az időkről, amikor „nagy pénzeket” csinált a kétes módon szerzett fémek eladásából. Gyakorta hencegett azzal, hogy ügyeit gyakran „erőből” oldotta meg. Ahogyan azonban változott a világ és lecsengett a „vas biznisz”, telekommunikációra váltott és kivitelezéssel foglalkozott. Éves szinten több száz millió forintos forgalmat bonyolított, mígnem elmondása szerint üzlettársa átverte és kiforgatta a cégből és vagyonából. Az akkor is kétes üzletekből hatalmas tartozásokat halmozott fel, ami miatt a 2010-es években folyamatosan költözött. Az Adóhatóság többször vizsgálta tevékenységét, azonban érdemleges eredményre sohasem jutottak.
Szintén a 2010-es évek elején kapcsolódott a történetbe az “A” Kft. A több generációs vállalkozás fémeszközök gyártásával foglalkozott. Ebben az időben a P. Kft. egyik alvállalkozójának “E” Kft. megbízásából kisebb fémipari termékeket gyártottak, melyeket a P. Kft. használt fel.
Az „A” Kft. mint közösség viselkedése is hasonló képet mutat Újvári és Varga mintázataival. A cég piaci viselkedése azonos a két úriemberével, legalábbis a vesztegetések kialakításában. A eset érdekessége, hogy mindhárom szereplő anyagi felfutása igazán akkor következett be, amikor egymásra találtak és elkövetési módszereiket egyesítették.
Felismerve a piaci lehetőségeket az „A” Kft. elkezdtett a P. Kft. dolgozóinak kisebb magánjellegű megrendeléseket teljesíteni. Eleinte szívességként javítottak kisebb dolgokat a P. Kft. alkalmazottainál, majd szintet ugorva jöttek a nagyobb megrendelések, elsősorban kovácsoltvas kerítések, kapubeállók, korlátok kerültek kivitelezésre, amiért pusztán annyit kértek cserébe, hogy a P. Kft-által meghirdetett projekteket ők nyerjék el. 2015-re korábbi fővállalkozójukat az “E” Kft-t. Az ügyleteket ekkor Bokor András intézte az „A” Kft. részéről, de Bokor és Újvári között lényeges kapcsolat pusztán valószínűsíthető ebből az időből.
2013 évvégén a P. Kft. egy nagyobb beruházás mellett döntött. A tender kivitelezésében Újvári is fontos szerepet játszott mérnöki tudása révén. A gyár bővítése kapcsán összeállított projekt team oszlopos tagjaként Újvári feladatai között szerepelt a későbbi gyártósorok karbantartásának megszervezése is.
2014-ben Újvári egy igen izgalmas kijelentést tett a karbantartási tenderen induló cégek képviselőinek, mégpedig, hogy az a cég fogja nyerni a projektet, aki Varga Zsombort alkalmazza. Eme kijelentésen kapva az „A” cég igen előnyös ajánlattal kereste meg Vargát, aminek eredményeként ők nyerték a 2015-ben indult karbantartási projektet. Varga és Újvári ekkor közvetlen függelmi viszonyba került.
Sajnos, arra nem derült fény, hogy a később kialakult, hozzájuk köthető vesztegetési ügyben ekkor Varga Zsombor felbújtóként játszott-e szerepet, avagy Újvári ötlete alapján kezdték meg kialakítani hálózatukat, melyben az „A” Kft. töltötte be az összekötő szerepet. 2015-től jellemzővé vált, hogy Újvári, Varga és az „A” Kft tulajdonosai nagymértékű gépjárműveket vásároltak, új ingatlanokat szereztek be és egzotikus külföldi utakra jártak.
Az „A” Kft. sikeresen kialakított vesztegetési metódusát, a magánházaknál történő felújítások mellett Varga új ötlettel állt elő. A karbantartás során felhasznált anyagok csomagolóanyagait kezdte egyfajta megvesztegetéshez használt fizetőeszközként használni. Egy-egy kisebb megrendelés fejében a P. Kft. dolgozóinak szállított ezekből az anyagokból, melyből tárolószekrényeket, bútorokat építettek, de akadt, aki tüzelőanyagnak használta fel. Az anyagokat minden esetben Újvári selejtezte és az „A” Kft. részére engedélyezte a kiszállítást, melyet Varga bonyolított.
De Varga és Újvári nem álltak meg ezen a ponton. Mivel Újvári igazolta az “A” Kft. teljesítéseit, így lehetősége nyílt arra, hogy a havi százmilliós karbantartási keretösszeg tételei közé becsempésszen néhány fiktívet is. Ezek többsége olyan szolgáltatásról szólt, ami papíron kapcsolódhatott a tevékenységükhöz, azonban sohasem történtek meg. A legtöbb esetben ilyen volt a mérnöktanácsadás, vagy a projektfelmérés, de kreatívan bővítették a repertoárt, aminek pusztán azt a feltételt szabták, hogy ne lehessen fizikailag bemutatni a produktumot, ami így nem nyomon követhető. Szintén a karbantartási keretre kezdtek elszámolni apróbb tevékenységeket, mint például a gyártósoron dolgozóknak végzett munkát. Itt pusztán a dolgozók szükségletei és igényei szabtak határt a fantáziának. A kertgondozástól kezdve, a szobafestésen át, a sírgondozásig szinte minden elképzelhető feladatot elvégeztek a P. Kft dolgozóinak. Így cinkossá téve őket saját tevékenységük leplezésében.
A megvesztegetettek számának növekedésével új források is megnyíltak az „A” Kft. előtt. Mivel a megvesztegetettek egymás tevékenységét igazolták a P. Kft.-nél, így a különböző tenderek is elérhetővé váltak Újváriék előtt és a jelentősen megemelt kivitelezési összegekből bőven jutott a megvesztegetési rendszer fenntartására.
A hálózat eleinte lassan épült ki. Az első igazi változást az hozta, amikor Újvári közvetlen beosztottjai új beosztásba kerültek más gyártóegységeken. Mivel ők is részesültek a “A” Kft. által kínált extra lehetőségekből, így az új munkakörükben is igyekeztek pozícionálni az “A” Kft-t. Amit a nevükhöz és “A” Kft-hez köthető megrendelések növekvő száma remekül mutatott.
2019 év végén azonban felröppent a hír, hogy Újvárit a részlegen belül új pozícióba fogják áthelyezni és búcsút mondhat a karbantartásra szánt keretösszeg „szabad” felhasználásának. Mivel azonban Újvári erős kapcsolatrendszerrel rendelkezett a P. Kft-n belül, így sikerült elérnie, hogy az általa kiválasztott személy kerüljön a helyére karbantartási vezetőnek.
Újvári választása Szabados Lászlóra esett, akinek profilja erősen hajazott Újváriéra és Vargáéra.
Szabados László harmincasévei elején járó fiatal menedzser volt. Gyermekkorát borsodi nagyvárosban töltötte. Alkoholista apja három nővérével együtt abúzálta. László fiatal korában a környékükön élő kisebbség atrocitásainak is ki volt téve meghúzódó, szorongó személyisége miatt. Tudatosan készült az egyetemre és utána mindenképp multi cégnél szeretett volna elhelyezkedni, hogy nemzetközi lehetőségeket kihasználva külföldre tudjon költözni. Ezen cél lebegett előtte, amikor felvették a P. Kft-hez. Átlagos képességeit jelentős szorgalommal igyekezett ellensúlyozni bízva abban, hogy előbbre tudj jutni a szervezeten belül. Ami nem sikerült. A karrier, az anyagi és cégen belüli erkölcsi elismerés elmaradt. Személyiségét tovább nyomasztotta menyasszonya terhessége.
Ezeket a kriminológiai lehetőségeket felismerve Újvári „beszervezte”. Az áthelyezések után Szabados pontosan ott tudta folytatni, ahol Újvári kénytelen volt abbahagyni. De a tanítvány túlnőtt mesterén. Szabados két hónap leforgása alatt jutott el oda, hogy saját projekteket talált ki, amelyek irrelevánsak voltak a gyártósor működése kapcsán. Azért, hogy a projektek létjogosultságát igazolja, nem riadt vissza attól sem, hogy megzsarolja közvetlen kollégáit és az alvállalkozókat. Vallotta az „aki nincs velünk, az ellenünk van” elvet és mindent megtett, hogy „kitakarítsa környezetét.
A Szabados egyre gátlástalanabbá és erőszakosabbá kezdett válni és az általa generált eseményekre felfigyelt a P. Kft. Pénzügyi Osztálya. Ekkor új szabály született a P. Kft-n belül: a nettó tízmillió forintot meghaladó bármely megrendelés esetén a Projektvezető által meghívott cégeken kívül a Pénzügyi Osztály is legalább két másik cégtől kért be további árajánlatot. Az eredmény azonnal láthatóvá vált és a Szabados és Újvári neve alatt futó megrendelések átlagos értéke azonnal a tízmillió forint alá eset. Ellentéteben a mennyiségük háromszorosára nőtt. Mindez azonban nem volt elég Szabadosnak, így új ötlettel állt elő.
Létrehozták a „F” Kft-t, melynek egyedüli tulajdonosa az a Varga Balázs volt, aki Varga Zsombor unokaöcse. A cég főtevékenysége mérnöktanácsadás a mai napig. Hogy a P. Kft. beszerzését megtévesszék, egy olyan weboldalt készítettek, amelye a P. Kft-t meggyőzte arról, hogy a céget a P. Kft. közvetlen beszállítójává kell tenni. Erről Szabados az alapítást követő harmadik héten gondoskodott. Illetve ismét fiktív projekteket kezdett generálni, ahová a “A” Kft-t és “F” Kft-t minden esetben meghívta. Mivel a P. Kft. más vállalkozásokat is meghívott a tenderre, így Szabadosnak ügyesen kellett játszania. Két alapvető módszerrel dogozott ekkor. Az egyik, hogy lényeges műszaki információkat nem adott át az ajánlattevőknek, így érvénytelenítni tudta a pályázataikat. A másik megoldása, hogy a tender lejárta előtt néhány órával úgy módosította a kiírást, hogy arra csak “A” Kft. és “F” Kft. tudott érdemben reagálni, mivel előre tudták a módosításokat. Így többnyire csak az “A” és „F” Kft. adott be sikeres ajánlatot, de minden esetben az „F” Kft. volt az olcsóbb. Mivel a “F” Kft. készpénzforgalma minimális volt, ezért Szabados felesége kiváltotta az egyéni vállalkozói igazolványt és Szabados jutalékát egyszerűen beszámlázta ügyviteli tanácsadás címén. Amennyiben az elnyert projekt valamilyen dolog fizikai megvalósítására vonatkozott, azt a “A” Kft. készítette el “F” Kft. logójával ellátva.
Szabados, hogy újabb projekteket tudjon elindítani, megbízta a “F” Kft-t hogy folyamatos mérnöktanácsadással lássa el őt. Mivel azonban az egyszemélyes “F” Kft-nek nem volt elegendő kapacitása erre, így Szabados ismét feltalálta magát. Saját mérnök alteregót készített magának a ismerőse nevén és saját magával levelezett a “F” Kft. domainje alatt lévő e-mailről. Pontosan figyelt arra, hogy saját levelei minden esetben a P. Kft-nél lévő címéről menjenek ki, míg a válaszlevelei megírására külön telefont és előfizetést vásárolt a “F” Kft. nevében, amiről a válaszait bonyolította. A végén már szakértői véleményeket is adott ki saját maga számára ismerőse nevében.
Ezen a ponton érdemes megemlíteni a belső ellenőrzés szerepét, amely nem figyelt fel az eseményekre. Ennek oka azonban rejtve maradt előttünk és igen előítéletes lenne, ha feltételeznénk kapcsolatukat a vesztegetéssel.
A megszerzett pénz tisztára mosására is saját rendszert fejlesztett ki Varga és az “A” Kft. A KATÁ-s vállalkozások idején viszonylag egyszerűen a pénzükhöz tudtak jutni. Az “A” Kft alkalmazottait kötelezték arra, hogy váltsák ki a vállalkozói igazolványt és a valós teljesítményük mellett a vesztegetésbe visszaforgatott pénzt is beszámláztatták velük. Ezt természetesen készpénzben kénytelenek voltak visszaadni az „A” Kft-nek. Hogy KATÁ-s vállalkozók tevékenységét ne lehessen bújtatott foglalkoztatásnak ítélni, így egy az „A” Kft érdekeltségi körébe tartozó más vállalkozásokhoz is beszámláztak, mint a Varga Balázs által vezetett „F” Kft.
A KATÁ-s rendszer megszűnésekor azonban változtatniuk kellett a pénzmosás folyamatán. Ekkor kerültek kapcsolatba a „V” Kft-vel és „R” Kft-vel, melyek azon túl, hogy munkaerőt biztosítottak, fiktív számlákat állított ki az “A” Kft. részére. A korábbi KATÁ-s vállalkozókat az „A” Kft saját állományába vette viszonylag magasabb munkabérrel, azonban a nettó munkabérből ugyanúgy vissza kellett juttatni az „A” Kft-nek.
2021-től más területre is kiterjesztette tevékenységét az „A” Kft. és belevágott a jövedéki termékek forgalmazásába. Természetesen engedély nélkül, feketén. Eddig az időpontig a cég a dolgozók bejárását az általuk vásárolt gázolaj ÁFA tartalmának felével támogatta. Azonban a cég elkezdett saját üzemanyagtartályokat feltölteni, amelyekből a tulajdonosok baráti körét kezdték ellátni jóval a kiskereskedelmi ár alatt. Mivel a korábban vásárolt mennyiségek kezdetben nem növekedtek, így el tudták kerülni a feltűnést.
Mivel a „A” Kft. munkatársai egyre inkább elégedetlenkedtek, így a cégvezetés úgy döntött, hogy kötelező részvétellel csapatépítő összejövetelt szervez egy lőtéren. Ahol a tulajdonosok és Varga Zsombor sportlövő fegyvereit lehetett kipróbálni. Ami nem szólt másról, minthogy Varga erőt demonstráljon a beosztottak előtt.
Ezzel párhuzamosan azonban a P. Kft. Pénzügyi Osztálya egyre nagyobb figyelmet fordított Szabados munkásságára, minek eredményeként Szabados felmondott. A dolog érdekessége, hogy három hónappal később az „A” Kft-vel létesített munkaviszonyt. Szabados P. Kft-től történt távozása után Újvári visszakapta a Karbantartásvezetői pozícióját és a fiktív projektek száma rohamosan visszaesett és a vesztegetési rendszer visszaállt a korábban bejáratott megoldásokra.
Tapasztalatok és konzekvenciák
Az eset egyik legérdekesebb momentuma a történetben megjelenő rendszerek, azok változásai és kölcsönhatásai.
Az első rendszer mellyel érdemes foglalkozni a nagyvállaltok belső felépítése. A funkcionális tagozódás bizonyos cégméret felett elengedhetetlen feltétele a működésnek. Ez a tagozódás minden esetben alrendszereket képez. Az alrendszerek pedig saját szabályozók szerint működik. Minél több ilyen alrendszer alakul, annál több lehetőség nyílik a szervezeten belüli fekete foltok kihasználására. Ennek ellensúlyozására jön létre a több személy általi ellenőrzés és jóváhagyás és a belső ellenőrzési osztály. Ami egy ideális világban remekül működik, amíg az Újvári karaktere meg nem jelenik a szervezeten belül.
A leírt esetből jól látszik, hogy fals, de valósnak látszó információkkal hogyan tévesztették meg a különböző szervezeti egységeket, elsősorban a beszerzést. Illetve, ahogyan nőtt a megvesztegetettek száma úgy veszítette értelmét a belső engedélyezési rendszert, mert a megvesztegetettek zokszó nélkül jegyezték ellen a teljesítéseket.
Az esetben kirajzolódó második rendszer a vesztegetési hálózat kialakulása. Az eleinte csak néhány embert, kisebb csoportot érintő vesztegetés akkor kezdett nagyobb méreteket ölteni, amikor a korábban egy szervezeti egységben dolgozó munkavállalókat áthelyezték másik területre, ahol addig nem lévén, de felütötte fejét a visszaélés. Így exponenciálisan nőtt a megvesztegetettek száma és a cég zsebéből feleslegesen elfolyó pénz mennyisége.
Alapvetően az „A” Kft módszere az volt eleinte, hogy különböző munkákat végeztek a „P” Kft dolgozóinak. Ezt a rendszert változtatta meg Varga, amikor a csomagolóanyagokat elkezdte fizetőeszközként használni. Ezt tetézte, amikor Szabados már fiktív projekteket és személyeket hozott létre. Viszont amint Szabados kilépett a rendszerből, a fiktív projektek megszűntek. Ezalapján az összes szereplőnek megvolt a saját elkövetési módszere, amellyel dolgozott. Ezek a módszerek egészen addig mutattak egy rendszert, amíg az elkövető a csoport tagja volt. Ahogyan például Szabados kilépett a rendszerből, az ő módszerének használata megszűnt. (Érdekesebb képet mutatna ez a gondolat, ha mondjuk Vargát is ki lehetne venni a rendszerből és ha ekkor megszűnne a csomagolóanyag biznisz. Sajnos, erre nincs lehetőségünk.)
A következő rendszer, amelyet önállóan igyekszünk kezelni az az ideológiai rendszer, amellyel a vesztegetéseket legalizálták az elkövetők között. Ez az ideológiai rendszer szabadította fel a vesztegetés résztvevőit saját erkölcsi értékrendjük nyomása alól.
Az alapgondolat az volt, hogy a gonosz multi, a szegény magyar munkavállalók által termelt javakat külföldre viszi és ezáltal a nemzetgazdaságunk óriási károkat szenved el. Ezzel szemben mindazok, akik segítették a hálózat kialakulását és fenntartását Robin Hood-hoz hasonló heroikus hősök voltak, akik a gazdag anyavállalttól igaz, hogy loptak, de így magyar családok asztalára tudtak ételt tenni. Így kialakult a jó és a rossz nemes harca, amelyhez csatlakozni egy idő után szinte már kötelesség volt a kiválasztottak számára.
Az ideológiában már megjelenik a motiváció, ami az elkövetők között viszonylag árnyalt képet mutat. A megvesztegetettek esetében az ideológia és a megszerzett javak jelentették a motivációt. Magasabb szinten azonban már a motiváció is változott.
Azon túl, hogy bizonyos szempontból rezilinsnek tekinthetőek az ötletgazdák és felbújtók, a motivációt a személyiségükben kell keresni.
Szabados esetében viszonylag egyszerűen azonosítható az a düh, amely cselekvésre ösztönözte. A gyermekkorában szegényes anyagi háttér, az abúzáló apa, az anya és két nővér fojtogató szeretete, majd az iskolatársakkal és környéken élő fiatalokkal történt konfliktusok szinte magukban rejtették az elfojtásaniak feltörését. A multi cégnél futott sikertelen karrierje okozta folyamatos stressz eredményezte azt a helyzetet, melyben szinte maga kapott a lehetőség után, hogy visszavegye mindazt, amiről azt gondolta, igenis jár neki. Itt jelent meg az a pénz, amelyet munkája során nem, így azonban meg tudott szerezni. Munkahelyén nem, de a vesztegetők rendszerében megkapta azt az elismerést, amire pszichésen szüksége volt. Felmondása után az “A” Kft-nél történt felbukkanása igazolja, hogy a vesztegető közösség milyen erős hatást gyakorolt rá és milyen mértékben vágyott arra az elismerésre, amelyet szinte csak bűntársaitól kapott meg.
Varga estében, mivel anyagi gondokkal küzdve érkezett a „A” Kft-hez egyértelmű, hogy a megszerezhető javak motivációs tényezőként jelentek meg esetében. Azonban esetében szintén a figyelem és a hatalom megszerzése volt a fő motiváció. Örömét lelte abban, ha „segíthet” másoknak, csak azért, hogy tudjon róluk annyi terhelőt, hogy bármikor sarokba tudja őket szorítani. Áldozatai önként sétáltak csapdájába, ahonnan csak a P. Kft-től történő távozásokkal tudtak szabadulni. Ahogyan pozíciója egyre inkább erősödött, beosztottjaival úgy vált egyre kegyetlenebbé és igyekezett őket is félelemben tartani.
Motiváció szempontjából Újvári személyisége is hasonló. Szintén hajtotta a hatalom utáni vágy, azonban esetében mindez arról szólt, hogy a P. Kft-n belüli pozícióját nyugdíjba vonulásáig meg tudja tartani. Újvári viselkedésében nehezen felismerhetően, de a háttérben ott húzódott a hiúság. A legokosabbnak akart látszani és büszke volt arra, hogy felépítette azt a szinte nyomon követhetetlen szervezetet, amely felett ő uralkodott.
Ebben a történetben a Rossz sajnos nem nyerte el méltó büntetését rajtunk kívülálló okok miatt. De reméljük, hogy ez a példa elegendő segítség lesz ahhoz, hogy mások felismerjék a hasonló folyamatokat és személyiségeket, hogy még időben tudjanak tenni ellenük.
